Cukormentes, IR barát és diabetikus receptek, tippek, életmóddal kapcsolatos tanácsok kezdőknek, haladóknak, újrakezdőknek, egészséges életmódra vágyóknak!
borítókép2
Keményítő- ellenség, vagy barát?

Egy kis kémia...

Ne ijedj meg, nem viszem túlzásba a tudományt, de szükséges ahhoz, hogy értsd a működését. A keményítő egy növényi poliszacharid, azaz többszörösen összetett szénhidrát. Glükóz (szőlőcukor) molekulák építik fel.
Gumókban, hüvelyesekben van jelen nagyobb mennyiségben.
- Víz és sav jelenlétében glükózzá alakul. Ez azt jelenti, hogy amint a gyomorba jut, a gyomorban lévő sósav és víz elkezd dolgozni, és glükóz molekulákká bontja.
- Amiláz, azaz keményítőbontó enzim jelenlétében a keményítő szacharózzá alakul. Ez az enzim termelődik a nyálmirigyekben, és a hasnyálmirigyben. A keményítő emésztése tehát tulajdonképpen már a szájban megkezdődik, de a falat túl kevés időt tölt a szájban ahhoz, hogy tényleges emésztés történjen. A vékonybélben azonban, ahol a béltartalom keveredik a hasnyálmirigy váladékával, a hasnyállal, a már félig emésztett keményítő tovább bontódik a hasnyálban lévő amiláz enzim miatt.
A glükóz, és a szacharóz is egyszerű cukor.

Miért fontos ezt tudni?

A fentebb leírtak alapján azt gondolhatod, hogy a keményítő is a tiltólistás alapanyagok közé tartozik, ez azonban nem ilyen egyszerű. A probléma ott kezdődik, ha finomított formában, nagy mennyiségben, makrotápanyagok nélkül vesszük magunkhoz. Rostok hiányában egyből megdobja a vércukorszintet, ezáltal fokozza az inzulintermelést, extra munkára serkentve a hasnyálmirigyet. Sok gluténmentes termék hátoldalán találkozhatunk ilyennel, hogy első összetevők között szerepel kukorica vagy burgonyakeményítő, rizskeményítő. Ezt már tudjuk, hogy nagy átlagban nem jó nekünk (Ezt persze megcáfolja jó pár termék, olvasd tovább!).

shutterstock_263259662.jpg

Ugye van jó hír is?

Keményítőt fogyasztunk akkor is, ha tésztát, gabonákat, zöldségeket, gyümölcsöket eszünk.  Ebben a formában a keményítő nem önmagában, hanem makrotápanyagok társaságában kerül elfogyasztásra. Ezeknek köszönhetően a keményítő lassabban szívódik fel, hiszen a rostok, zsírok és fehérjék emésztése lényegesen hosszabb ideig tart, mint önmagában a keményítő emésztése lenne. Erre tökéletes példa a kukorica. Keményítőben gazdag zöldség, lisztje és darája nem is jó a diétánkban. Azonban főve, az egész szemek rosttartalma kiemelkedő! Ahogy a kukoricaszemekben lévő rost drasztikusan lassítja a benne lévő ch felszívódását, ugyanerre képes bármilyen külső forrású zsír/rost/fehérje, mellyel a felszívódás lassul, hiszen ezek a makrotápanyagok fizikai akadályt képeznek a bélbolyhokban, elnyújtva a cukrok véráramba kerülését. Ugye, hogy nem is olyan bonyolult? 🙂

A hangsúly tehát azon van, hogy milyen körülmények között visszük be a keményítőt. A legtöbb péktermék tartalmazza, de ha nem az első helyen áll, és/VAGY tartalmaz elegendő makrotápanyagot, akkor nyugodtan fogyaszthatjuk. Ha egy recept keményítőt tartalmaz, de arányaiban sok rostot, zsírt vagy fehérjét is, gond nélkül alkalmazhatjuk. Olyan ez, mint a kisgyerek. Egyedül rosszalkodik, de jó társaságban nincs vele gond. 🙂

Érdekesség: rezisztens keményítő

Létezik a keményítőnek egy speciális típusa. Ellenáll a vékonybélben végbemenő emésztési folyamatoknak, pre- és probiotikus tulajdonságokkal rendelkezik. Ez a keményítőfajta hozzájárul az ételek jobb hasznosulásához, hiszen táplálékot nyújt a vastagbél baktériumainak, és erősíti a vastagbél sejtjeit. Mivel nem emészthető, nem emeli az inzulinszintet sem.

Ez így túl szép, hogy igaz legyen, ugye?
Ez a keményítő nem vásárolható meg csak úgy a boltból. Kis mennyiségben fordulnak elő nyers gabonákban és gyümölcsökben, zöldségekben, éretlen banánban, kukoricában. Ezek hő hatására egyszerű keményítővé alakulnak át.
Kevésbé ismert, de létező módszer a visszahűtés. Az átlagos keményítő egy része felmelegítés majd visszahűtés után átalakul rezisztens keményítővé.
Erre saját példát is tudok nektek írni, mégpedig a krumplifőzeléket. Főzés után kihűtöm a főzeléket, és nem melegítem újra, így a létrejött rezisztens keményítő nem vész el. Természetesen mértem a vércukorszintemet is, és meglepődve láttam, hogy 1 mmol/litert emelt csupán a főzelék...
Felmerül azonban a kérdés, hogy ha nem szívódik fel, hogyan számoljunk vele?
Sajnos nem szolgálhatok válasszal, hiszen eléggé gyerekcipőben jár még az efféle kutatás a keményítővel kapcsolatban. Remélhetőleg az inzulinrezisztencia és a diabétesz elterjedtsége a rezisztens keményítővel kapcsolatos kutatásokat is magával hozza majd.